Bonny-Bock Kft.
Kiadásai bevételt termelnek.
KATA az önfoglalkoztatók megérdemelt jutalma!
Írta: Miskei Ildikó Dátum: 2016-06-05
A KATA – Kisadózó vállalkozók tételes adója – ma Magyarországon a legkedvezõbb adózási forma az igazán kis vállalkozóknak. Általában olyan egyéni vállalkozók, akik önmaguknak teremtenek munkát és ezzel megélhetést. Ãket hívjuk önfoglalkoztatóknak.
A minap beszélgettem valakivel, aki egy közismert – és egyébként még jó hírnévnek is örvendõ – hitelintézet ügynökeként dolgozik, természetesen vállalkozóként. Egyértelmûen a KATA lenne számára az optimális megoldás, de javaslatomra azt a választ kaptam: nem lehet, a hitelintézet elzárkózik ettõl, mondván ez túl kedvezõ adózás, aki náluk, velük dolgozik, az adózzon rendesen.
Nem értettem és most sem értem – bár e rendesen adózással amúgy maximálisan tudok azonosulni – hogy pontosan mire is gondoltak, amikor ezt a feltételt szabták.
Mert mirõl is van szó egy önfoglalkoztató esetében? Aki vállalkozóként tartja fent magát, a megkeresett jövedelmébõl egy jelentõs részt kell a vállalkozására is fordítania: megbízást, megrendelést kell szereznie, biztosítania kell saját maga számára a munkaeszközöket, adott esetben irodát kell bérelnie, a teljes infrastruktúráját saját magának kell megoldania, ami nem kevés pénzt visz el a jövedelembõl. Ami ez után marad, az lesz a tényleges jövedelme, úgy mint egy alkalmazottnak.
Ha tehát – tételezzük fel a legjobbat, bár a valóság általában jócskán elmarad ettõl – egy KATAS megkeresi a havi 500 ezer forintot, amibõl „csak” 50 ezer forint adót kell fizetnie – és még persze éves szinten 50 ezer forint iparûzési adót – a fennmaradó 450 ezer forintból még jócskán keletkeznek kiadásai. Hogy kinek mennyi, az persze változó.
Természetesen a KATA-s vállalkozók jó része megközelítõleg sem realizál havi 500 ezer forintos bevételt. Sajnos…
Ha egy alkalmazott haza visz havonta nettó 200 ezer forintot, ezért csak annyit kell tennie, hogy naponta bejár dolgozni és elvégzi, legjobb tudása szerint a munkáját. Ezzel szemben egy vállalkozó, aki naponta ugyan úgy dolgozik, a legjobb tudása szerint, még az összes körülményt is meg kell teremtse ahhoz, hogy dolgozni tudjon. Ez pedig pénzt, idõt, küzdelmet jelent és még valamit: az is benne van a pakliban, hogy épp nem talál új megrendelõt, egy-egy hónapban úgy kell az adóját befizetnie, hogy nem is volt bevétele.
Lehet tehát azt mondani – és valóban, a létezõ adózási módok közül egy önfoglalkoztató számára – hogy a KATA egy kedvezõ adózási forma, de ha szembe állítjuk azzal a ténnyel, hogy mind e közben önmagáról gondoskodik, az állam helyett munkát teremt a saját maga számára, nos akkor úgy gondolom, legalább ennyit megérdemel érte.